RÓLAM

Középiskolás koromban volt egy lépcsőforduló, ahol szünetekben senki nem járt. Oda ültem le az uzsonnámmal és a zenémmel — tíz perc volt csak, de alig vártam, hogy elérjen oda a nap. Hallgattam a dalokat, és közben azon járt az eszem, akibe szerelmes voltam, és aki erről mit sem tudott. Nem történt semmi különös azokon a lépcsőkön. De a zene ott volt velem, és valahogy elfért benne minden, amit nem mondtam ki senkinek.

Ahogy teltek az évek, a zene velem maradt — más-más helyzetekben, más-más okokból, de mindig ott volt valahol a közelben.

Aztán egyszer egy nagy változás jött az életemben — és a dalok valahogy másképp kezdtek szólni.
Visszavittek oda, ahol még a régi önmagam voltam.

Nagyjából egy évvel ezelőtt valaki megkérdezte, mivel foglalkoznék a legszívesebben, ha tehetném. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta.
Azt válaszoltam: fiatalokkal beszélgetnék dalszövegekről. Sokáig csak a fiókban maradt ez a gondolat. De mára kiforrta magát.

Nem kész válaszokat szerettem volna adni, hanem olyan teret elképzelni, ahol egy dal segíthet megállni, kapcsolódni, kérdezni, kimondani valamit abból, ami belül történik.

Ma ötletgazdaként gondolkodom, és a mindennapjaimban azon dolgozom, hogy a RAW Song Space a lehető legjobb formáját találja meg, úgy, ahogy bennem megszületett.

Anya vagyok. És nő, aki igyekszik olyan életet teremteni, ahol nem csak a saját napjait, de másokét is picit jobbá teheti.